Érvek és ellenérvek 

Ahogyan ez az összes házikedvencről elmondható, a nyulak esetében is felsorakoztathatunk szempontokat, amik a tartásuk mellett illetve ellen szólnak.

Pro:

A nyuszik ugyan nehezen adják a bizalmukat, viszont ha egyszer sikerült elnyernünk azt, egy életre szóló barátot nyerünk majd a személyükben.

Pontosan emiatt nem tartom szerencsésnek a 'húsvéti nyúl' gondolatát, amennyiben az húsvét után nem maradhat tovább, hiszen a nyuszik, mint minden más állat, érző lények. Kötődnek, bíznak, szeretnek. A megszokott környezet és emberek elveszítése pedig megviseli őket.

Kíváncsiak és könnyen taníthatóak. A nevüket is hamar megtanulják ha a hívást élelemmel kötjük össze. Amennyiben partnernek tekintenek minket, keresni fogják a társaságunkat. A közelünkben maradnak, odaugrálnak hozzánk, mellénk heverednek, egyes nyulak egészen hozzánk is bújnak.

Viszonylag könnyen beilleszthetőek az életünkbe, nem különösebben igényesek, nem tart náluk sokáig a kölyökkor. Szeretik ha a dolgok a megszokott rendben alakulnak, nem igénylik azt, hogy mi szórakoztassuk őket, ha ott lehetnek a környezetünkben az önmagában is elegendő a számukra. Sok ideig elvannak egyedül is, de leginkább párban. Napközben sokat alszanak éjszakai állatok lévén.

Etetésük egyszerű és nem túlzottan költséges, ahogyan jó esetben az állatorvosi kiadásaink sem lesznek mellettük magasak. A takarításuk is egyszerű, egy helyre ürítenek és hamar, maguktól szobatisztává válnak.

Nem kell az egész lakást átengednünk, kis méretük miatt könnyen le tudunk keríteni nekik egy saját kis birodalmat. Ennek megfelelően nem lesz szőrös minden utánuk, nem fognak kárt tenni a bútorokban.

Összegezve: egy macskával vagy kutyával ellentétben sokkal kevésbé igényesek, kevesebb a dolog körülöttük. Emellett megfelelő szoktatással és szeretettel kifejezetten ragaszkodók (és nem utolsó sorban nagyon aranyosak is). 

Ezek miatt nagyobb gyerekek, tinédzserek első állatának jó választás lehet egy nyuszi; érettségre, felelősségvállalásra, szerető gondoskodásra tanítanak. Illetve olyan felnőtt emberek számára is ideálisak lehetnek, akik szeretik a nyugalmat maguk körül vagy éppen a munkájuk megkívánja ezt, mégis olykor vágynak egy apró bundás társaságra.

Kontra:

Habár első ránézésre minden nyuszi egy tündérnek néz ki, de a látszat néha csalóka lehet. A nyúl, az nyúl, nem kiskutya. Ingerküszöbe kisebb, természete sem feltétlenül mindig barátságos, esetenként kifejezetten hisztis, elutasító lehet.

Meg kell értenünk, hogy a nyulaknak, háziasított mivoltuk ellenére is az ösztöneikbe van kódolva a menekülés. Ezért főleg idősebb nyulaknál, időre van szükség a bizalom elnyeréséhez. Ahhoz, hogy a nyúl megérthesse, hogy mi barátként, társként, nem pedig ijesztő 'ragadozóként' vagyunk jelen, mindig higgadtan, szeretettel kell fordulnunk felé, hogy számára kiszámíthatóak legyünk, biztonságot sugározzunk.

Nem szeretik a hirtelen mozdulatokat, az éles, váratlan zajokat, igénylik a személyes teret, nem lehet mindig ölelgetni, puszilgatni őket, mert nem feltétlenül fog tetszeni nekik (tisztelet a kivételnek). A nyulak jelentős többsége tériszonyos, így az emelgetést, ölben tartást egyébként sem kifejezetten kedvelik. Ehhez persze lehet őket szoktatni, amihez az út általában a a hasukon keresztül vezet, de ez szintén egy türelmet és időt igénylő folyamat.

Továbbá a nyúl nem mindig szórakoztató állat. Ugyan megmosolyogtató látványt nyújt játék közben, főleg fiatal korában, amikor még tele van energiával, de ha már egy kicsit benő a feje lágya veszít ebből a fajta játékosságból. Sosem nőnek fel teljesen, idősebb korukban is megmaradnak a játékos pillanataik, de sokkal nyugodtabbak lesznek, inkább amolyan "egy helyben ülők".

Meg kell jegyezni azt is, hogy kifejezetten zajosak tudnak lenni, mivel pakolásznak a ketrecben, rágnak, kaparásznak a nap folyamán. Ebből kifolyólag, aki egész napos csendre vágyik, annak nem feltétlenül jelentik a legjobb választást.

Emellett, ha le is kerítjük őket, a játékul kapott kartondobozt, fát, apró darabokra aprítják egészen rövid idő alatt. Így ha nem is nagy területen, de kell majd utánuk takarítanunk. Egy esetleges szökés esetén pedig jogosan aggódhatunk a kábeleink és a bútoraink épsége miatt. Pillanatok alatt képesen megrágni, átrágni bármit.

Nagy vonalakban tehát: akkor várnak csak tőlük figyelmet, ha ők igényt tartanak rá, úgy ahogyan ők igényt tartanak rá. Leginkább egy nyugodt, csendes életbe beleilleszthetőek, ahol nem érik őket gyakori, váratlan ingerek, stressz, változások.

Ezek miatt nem kifejezetten ajánlanám kisgyerekeknek (a kellő érettséggel, persze ez a felállás is abszolút megfelelő lehet), illetve olyan környezetbe, ami folyamatos ingerekkel teli.

Mire készüljünk föl ha úgy döntünk, hogy nyuszit veszünk/ fogadunk örökbe?

A nyuszi érkezése után nagyon meg lesz rémülve, valószínűleg félve fog csak kibújni a házából. Fontos, hogy ne piszkáljuk egy pár napig, inkább csak beszéljünk hozzá, legyünk körülötte, szokja a hangunkat, az illatokat, a a jelenlétünket. A nyuszi természetétől függ, hogy mennyi idő után kezdi el komfortosan érezni magát, ez egy folyamat, viszont ahogyan ő lépésről lépésre nyit, úgy nyithatunk felé mi is.

Amelyik kölyöknyúl nincs legalább 2-3 hétre ketrecbe zárva (így kijelölve magának azt a helyet ahova ürít) az valószínűleg bárhol, bármikor el fogja végezni a dolgát, és ez bizony igencsak nagy probléma. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy legfeljebb majd a padlót kell felmosni, ha netán becsúszik egy baleset, ugyanis nyuszi előszeretettel mászik fel magasabb helyekre is (pl. az ágyra, kanapéra), illetve bújik be azok mögé és alá, ezek sem számítanak neki tabu területnek, ha itt éri utol a szükség. A bakok jó szokása ráadásul, hogy csak úgy is jelölgetnek és ivarérett korukban nem csak egyszerűen piszkítanak, hanem még forognak is közben, ezzel körbespriccelve az egész területet. Emiatt ajánlatos várni azzal, hogy szabadon felfedezhessék a lakást, illetve jó ha azt is csak apránként tehetik meg.

Ha lakásban tartjuk, bármilyen rágó fát vagy kartondobozt adunk neki, fogai koptatására nagy valószínűséggel bútorainkat, kábeleinket és még a falak sarkait is előszeretettel fogja csócsálni unalomból, így hát elbúcsúzhatunk azok épségétől, hacsak nem tudjuk állandó megfigyelés alatt tartani, amikor a lakásban rohangál, illetve elzárni őt ezektől. Emellett fontos lesz odafigyelnünk arra, hogy a számára mérgező növényekhez se férhessen hozzá. Ezt a problémát egy kültéri nyolcszög alakú nyúlketrec beltéri alkalmazásával viszonylag könnyen orvosolhatjuk. Így a nyuszinak jut egy viszonylag nagy terület ahol játszhat, mégsem kell készenlétben állnunk mellette.

Nem jellemző de karmolhatnak, rúgnak vagy haraphatnak. Fontos, hogy már kis kortól szoktassuk kézhez őket, neveljük őket szeretettel, de legyünk velük határozottak, jelöljük ki, hogy mit szabad és mit nem. Ne provokáljuk őket, ne szorítsuk őket be, ne kapjuk föl őket hirtelen (, mint ahogy egy ragadozó madár tenné), ne adjunk okot a félelemből való támadásra, legyen terük ha igénylik. A bakokat az agresszív viselkedés elkerülése érdekében érdemes fél éves kor körül ivartalanítani. Így nem mellesleg a terület jelölés is megszüntethető és a nyuszi várhatóan tovább lesz majd velünk. Ugyanez elmondható a nőstényekről is. Nem csak az életidejüket hosszabbíthatjuk meg és az agresszív viselkedést kerülhetjük el, de a nem kívánatos betegségeket (pl. gennyes méhgyulladás, emlődaganat) is megelőzhetjük.

Szőrős barátunk bármire képes és bizony.. okozhat meglepetéseket (és fog is), viszont ezek mellé megannyi szeretettel teli, vidám és emlékezetes pillanat társul majd. :)